Megjelent köteteink:
A kötetek megvásárolhatóak az ELTE BTK Könyv-és jegyzetboltjában (1088 Budapest, Múzeum krt. 6-8.) vagy közvetlenül megrendelhetőek a cph@makovecz-campus.hu email címen keresztül.

Liber Ruber. Chartularium monasterii Sancti Martini de Sacro Monte Pannoniae. Volumen II. Editio critica cum studiis.

Redegerunt Kornél Szovák et Gyula Mayer. (Bibliotheca Collegii Professorum Hungarorum, Classis Philosophica). Piliscsaba 2025. 144. oldal + 23 oldalnyi színes tábla.

A kötet a 2024-ben napvilágot látott hasonmás kiadvány kísérő és szövegkötete. A Liber ruber néven ismert chartularium a hazai oklevélmásolati könyvek egyetlen Árpád-korból fennmaradt emléke, egyszersmind egy fontos középkori monostori íróműhely egykori működésének különleges jelentőségű dokumentuma, amelynek összeállítására 1240 kora tavaszán, a tatárjárás előtt került sor. A kísérőkötet a chartulariumban hagyományozódott 60 darab oklevélmásolat ún. szövegkritikai kiadását tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy főszövegként a kódexben megmaradt oklevélmásolatok változatai olvashatók benne, a lapalji jegyzetek azonban minden esetben utalnak az eredetiben is korunkra hagyományozódott mintaoklevelek eltérő szóalakjaira. Ezzel a kiadvány lehetőséget ad a középkori másolási módszerek és szempontok szemügyre vételére. A folyószámot követő magyar nyelvű fejregeszta az adott darab rövid tartalmi összefoglalóját kínálja, ezt követően szerepelnek az egyes oklevelek eredetijének őrzési helyére, kiadására, magyar nyelvű fordításaira, kommentárjaira és oklevélrepertóriumokban elfoglalt helyére utaló szakirodalmi hivatkozások. A kéziratba bemásolt dokumentumok többsége királyi (28) és pápai (25) oklevél, de a hazai és külföldi magánoklevéladók skálája is széles, szerepelnek benne a 12. század nevezetes, királyi pecsét alatt kelt magánjogi tartalmú oklevelei (10), tatárjárás előtti montecassinói, pannonhalmi és somogyvári bencés apáti oklevelek (5), továbbá nádori (5), országbírói (1), pápai delegált bírói (1) és ún. fogott bírói (1) diplomák is. A kötet újdonsága, hogy olyan oklevélszövegek nyomtatott publikációját is nyújtja, melyek ezideig részben vagy egészben kiadatlanok voltak, vagy korábbi kiadásuk elavult és ma már szinte hozzáférhetetlen. A bevezető tanulmányban Sarbak Gábor foglalja össze a kézirattal és annak létrejöttével kapcsolatos korszerű ismereteket, Szovák Kornél rövid bevezetője pedig a kiadási munka során követett szempontokat. A kötet tartalmazza az oklevélmásolatok rendjének táblázatos összefoglalását (34–35. o.), valamint a részletes bibliográfiát követően egy színes képblokkal zárul, ahol az olvasó a bemásolt oklevelek eredetijeinek válogatott gyűjteményét tanulmányozhatja nagy felbontású fotómásolatokon. A kötetet gondozása és nyomdai előállítása a Pytheas Könyvmanufaktúrának köszönhető.

Péter Tusor, The Habsburgs, the Pope, Klesl and Pázmány: Macro- and Micropolitics on the Eve of the Thirty Years’ War (1614-1618)

(Bibliotheca Collegii Professorum Hungarorum), Piliscsaba, Makovecz Campus Alapítvány, 2025. ISBN: 978615825666. A monográfia témája Pázmány Péter prímási kinevezése. A kora újkori magyar történelem egyik legnagyobb hatású makropolitikai tényének körülményeit, okait, célját, összefüggéseit elemzi a – korszakra Wolfgang Reinhard által kidolgozott – „mikropolitikai” megközelítésben, fordulatos eseményeit rekonstruálja kritikai igénnyel. A kérdés Pray Györgytől kezdve harmadfél százada áll a magyar historiográfia érdeklődésének homlokterében. Mégis csupán részleges, vagy kifejezetten téves eredmények születtek. A kötet egyaránt felölel politika-, diplomácia- és egyháztörténeti dimenziókat, sőt a művészettörténet is új eredménnyel gazdagodik. Bátran él a latin és olasz szövegfilológia eszközeivel, és segédtudományként világi- és kánonjogtörténettel.

Külön fejezet tárgyalja a Habsburg- és a pápai diplomácia elhúzódó tárgyalásait, Pázmánynak a jezsuita rendből átmenetileg kifelé vezető útját, az ezt övező rendi feszültséget, vádakat, szomaszka novícius-jelöltségét stb. Fény derül támogatóira és szépszámú ellenségeire. Eldől, hogy kinevezése tényleg aggályos volt-e egyházjogilag, avagy mégsem, volt-e gyereke, vagy mégsem, fűtötte-e becsvágy, akart-e egyáltalán Magyarország prímása lenni, illetve kinek állt leginkább érdekében, hogy azzá tegye őt, és végül ki lett kinevezésének legfőbb haszonélvezője. A római és a prágai udvar belső viszonyai és az európai nagypolitika elemzése nyomán tárulnak fel a páratlan karrierfordulat okai, mozgatórugói a harmincéves háború kitörésének előestéjén.

A szerencsés forrásadottságoknak és az itáliai, osztrák, cseh és magyar levéltárakra kiterjedő széleskörű feltáró munkának köszönhetően az olvasó történeti megismerhetőség különleges mélységeibe juthat el négy évszázad távlatából. E mélységekbe elsődlegesen a római Habsburg diplomáciai és egyházi képviselet mindeddig homályban rejtőző informátorai kalauzolnak el.

The subject of the monograph is the appointment of Péter Pázmány as the primate of Hungary. It analyzes the causes, aims and interrelations of one of the most influential macro-political facts of the early modern Hungarian history with micro-political approach – a technique that was elaborated for the age by Wolfgang Reinhard – and reconstructs its twisting events with critical sense. The question has attracted increasing attraction of the Hungarian historiography for three centuries starting out from György Pray. Yet only partial or false answers were found. The volume encompasses political, diplomatic and church-historical dimensions; what is more, it enriches also the art history by a new result. The author confidently uses the results of the Latin and Italian philology and – as auxiliary sciences – secular and canon law history.

Separate chapters deal with the protracted negotiations of the Habsburg and the papal diplomacy, the way of Pázmány leading temporarily out of the Jesuit order, the surrounding tensions inside the order, the accuses, the Somascan novice-candidacy, etc. Both his supporters and a fair number of his enemies are unfolded in the volume. Furthermore, we get an answer to the question whether his appointment was really problematic from the point of view of canon law or not, whether he fathered a child or not, whether he was heated by ambition and so wanted to be the primate of Hungary at all; who interested mostly in filling this position with him, and finally who became the main beneficiary of his appointment. The causes and driving force of the unique career turnaround are revealed analyzing the inner relations of the Court of Rome and Prague and the European high politics on the eve of the break out of the Thirty Years’ War.

The reader can dive into the special depths of historical cognition from the perspective of four centuries due to the fortunate source facilities and the wide exploring work covering Italian, Austrian, Czech and Hungarian archives. In these depths the interested are led primarily by the Roman Habsburg diplomatic and ecclesiastical informers whose role remained unknown until now.

Janus Pannonius Epigrammái latinul és magyarul

(Bibliotheca Collegii Professorum Hungarorum), Piliscsaba, Makovecz Campus Alapítvány, 2025. ISBN: 9786158256650.

A jegyzeteket írta és a fordításokat gondozta Török László.
A latin szöveget sajtó alá rendezte és a kötetet szerkesztette Mayer Gyula.

A kötet Janus Pannonius verseit eredetiben, latin nyelven, a szemközti oldalakon pedig magyar fordításban mutatja be. A szövegek megértését magyar nyelvű, a szükséges mitológiai, történeti, irodalomtörténeti ismereteket nyújtó magyarázatok segítik. A magyarázatok számos hivatkozást tartalmaznak ókori és későbbi latin szövegekre (Martialis, Ovidius, Vergilius stb.), a könnyebb használhatóság érdekében ezek nagy részéhez is társul magyar fordítás. Janus összes epigrammájához ilyen részletességű kommentár mindezidáig egyetlen nyelven sem látott napvilágot; a kötet emellett számos, korábban nem közölt filológiai

László Gondos-Grünhut: Die Philosophie der tiefen Beziehungen des Menschen zur Wirklichkeit

(Hrsg. von VARGA-JANI ANNA. Mit biographischer Positionierung des Werkes von Hildegard Meisl und mit einer Einführung von Balázs M. Mezei (Bibliotheca Collegii Professorum Hungarorum, Classis Philosophica). Piliscsaba 2025 (ISBN 978-615-82566-4-3)

Gondos-Grünhut László magyar és német anyanyelvű filozófus volt, akinek pályafutását, mely Németországban három könyv publikálásával ragyogóan indult, a történelem derékba törte. Először Martin Heidegger utasította vissza habilitációs kérelmét 1934-ben, majd 1945-ben a magyarországi szovjet hatalomátvétel miatt nem folytathatta formálódó filozófusi pályáját. 1956-ban családjával együtt elhagyta az országot, s Németországban telepedett le. Itt igyekezett felvenni a kapcsolatot a német filozófiai élettel, de hamarosan elhunyt. Német nyelvű kézirataiból válogatást közölt Vető Miklós (Gondos-Grünhut, László, Die Liebe und das Sein. Eine Auswahl. Bonn: Bouvier Verlag, 1990), majd magyarul is megjelent írásainak válogatása (Gondos-Grünhut, László, Szeretet és lét. Válogatott tanulmányok, Budapest 2013; szerk. Mezei Balázs, ford. Varga-Jani Anna). Gondos-Grünhut leánya, Hildegard Meisl a szerző kéziratait átadta Mezei Balázsnak abból a célból, hogy a művek megjelenjenek. A sorozat első kötete a jelenlegi. Amit e könyvben látunk, egy mélyen vallásos, metafizikai felfogású szerző magával ragadó tanúságtétele hitről, reményről, s az isteni valóságról. Jellemző mondata szerint: „Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy lelkek vagyunk: A semmi örökös vándorai, Isten keresői, akik Isten személyes barátaivá válhatnak, amint megtalálják őt.” (Lásd a jelen mű 69. oldalát).

László Gondos-Grünhut (1903‒1962) war ein ungarisch‒deutscher Philosoph, dessen Karriere, die in Deutschland mit der Veröffentlichung von drei Büchern glänzend begann, durch die Geschichte zunichte gemacht wurde. Zunächst lehnte Martin Heidegger 1934 seinen Habilitationsantrag ab, dann konnte er aufgrund der Machtübernahme durch die Sowjetunion 1945 in Ungarn seine sich entwickelnde philosophische Laufbahn nicht fortsetzen. Im Jahr 1956 emigrierte er gemeinsam mit seiner Familie nach Deutschland und ließ sich dort nieder. Hier versuchte er, wieder Anschluss an das deutsche philosophische Leben zu finden, verstarb jedoch bald darauf. Eine Auswahl seiner deutschsprachigen Schriften veröffentlichte Miklós Vető (Gondos-Grünhut László: Die Liebe und das Sein. Eine Auswahl. Bonn: Bouvier Verlag, 1990), später erschien eine Auswahl seiner Schriften auch in ungarischer Sprache (Szeretet és lét. Válogatott tanulmányok, Budapest 2013). Gondos-Grünhuts Tochter Hildegard Meisl übergab die Manuskripte des Autors an Balázs M. Mezei mit dem Ziel, die Werke zu veröffentlichen. Der vorliegende Band ist der erste der Reihe. Was wir in diesem Buch finden, ist ein faszinierendes Zeugnis eines tiefreligiösen, metaphysisch denkenden Autors über Glauben, Hoffnung und die göttliche Wirklichkeit. Ein charakteristischer Satz von ihm lautet: „Wir dürfen niemals vergessen, dass wir Seelen sind: Ewige Wanderer im Nichts und Sucher Gottes, die zu Seinen persönlichen Freunden werden können, sobald wir Ihn finden.“ (Siehe Seite 69 des vorliegenden Werks).

Veres Ildikó: „Isten különös védelme alatt állok”. Válogatott tanulmányok

(Bibliotheca Collegii Professorum Hungarorum, Classis Philosophica). Piliscsaba 2025. ISBN: 978-615-82-5662-9
Veres Ildikó az 1945 előtti magyar eszme-és filozófiatörténet kutatója, számos konferenciát szervezett e témakörben s elsőként vezette be két szemeszteres kurzusban a Miskolci Egyetem filozófia szakos hallgatói számára a hazai bölcselet főbb vonulatainak oktatását.
E kötet tanulmányai válogatás a szerző 2015 és 2023 között megjelent munkáiból.
A kötet tartalmilag és tematikailag két egységre tagolódik.
Az első fejezetben Hamvas Béla bölcselete jelentős szegmenseinek és koordinációs pontjainak bemutatására törekszik. Ilyenek a létteljesség és a nem-igaz kérdéskörei, a hallgatás és elfedettség az írásban-létben, a pszeudoegzisztencia és a hazugságszisztéma, a Valaki és az Akárki arcai és a Senki arcnélkülisége. E rész zárótanulmánya, (’Isten különös védelme alatt állok’ in. Hamvas: Unicornis, Beszélgetések) foglalkozik Hamvas Béla azon dilemmájának értelmezésével, amely Isten, az Abszolútum nevének és  kimondhatatlanságának kérdését helyezi a középpontba.
 A második fejezetben egy általános áttekintést ad a szerző a magyar bölcselet helyének kijelölésére, az azt feltáró vitákra való reflexióval. Választ keres azokra a kérdésekre, hogy hol a helye a filozófiai hagyományunknak a magyarságtudományok között? Milyen volt a vitakultúra Magyarországon a múlt század első felében? Melyek a meghatározó kapcsolódási pontok Brandenstein Béla és Hamvas Béla eszmevilágában? Valamint a hallgatás, a hallgatólagos tudás és a hazugság fogalomkörei kapcsán Polányi Mihály és Hamvas Béla koncepcióját veti össze. Részletesen kitér a protestáns magyar bölcselők emberképének elemzésére.
A szerző a hagyományos filozófiatörténet-írás metodikáját ötvözi a hermeneutikai-komparatív módszerrel.
A kötet ajánló soraiban Maróth Miklós kiemeli, hogy „Veres Ildikó kötete egy nyolcéves periódus vallásfilozófiai érdeklődésű tanulmányainak a gyűjteménye….azonban azon kívül, hogy az egykori virágzó és a ma újjáéledő magyar vallásfilozófia között hidat jelent, számos más érdekességet is tartalmaz….A nyolc év alatt született tanulmányokat végig a szerző azonos érdeklődése motiválta, így ennek következtében a különböző időben született, különböző szerzőknek és témáknak szentelt munkákból végül egy egységes könyv született. Összességében véve tehát egy értékes filozófiai és egyben filozófiatörténeti munkát tartunk a kezünkben. A mű úgy ad általános filozófiai kitekintést, hogy a – sokak által elhanyagolt, és a kutatások során általában a háttérbe szoruló – magyar filozófiai hagyományt tárgyalja, annak értékeit mutatja be és hozza közel hozzánk.”

Liber Ruber. Chartularium monasterii Sancti Martini de Sacro Monte Pannoniae

Volumen I. Manuscriptum phototypice expressum redegerunt Kornél Szovák et Gyula Mayer. (Bibliotheca Collegii Professorum Hungarorum, Classis Philosophica). Piliscsaba 2024., ISBN: 9786158256605

A Liber ruber, ami a jelenlegit megelőző középkori vörös színű bőrkötéséről kaphatta a nevét („Vörös könyv”), a pannonhalmi apátság tatárjárást megelőzően elnyert jogbiztosító okleveleinek másolati könyve, ún. chartulariuma. A kézirat első fele 38 darab magyar királyi, a második fele 22 darab pápai dokumentumot foglal magában, 2 darabot a 11., 20-at a 12. és 38-at 13. századból. Egyes, különös jelentőséggel rendelkező oklevelek szövege többszörösen is bekerült a kódexbe: a Szent László idején készült összeírás, az 1175., 1216. és 1225. évi diplomák szövege legalább két ízben, a 748. évi montecassinói privilégiumé és Szent István kiváltságleveléé összesen három alkalommal. A 60 darab oklevélszöveg nagy része eredeti formában is korunkra maradt a pannonhalmi levéltárban, 17-nek a szövege azonban kizárólag ebben a másolati könyvben olvasható. Összeállítására 1240 kora tavaszán a monostortemplomot újjáépíttető és világlátott apát, Uros (1207–1242) adott megbízást az íróműhelyben munkálkodó szerzeteseknek. Az apát célja az volt, hogy határozott szempontok szem előtt tartásával olyan szöveggyűjteményt hozzon létre, mely hatékonyan használható a monostor jövedelmeinek biztosításáért folytatott birtokperekben, és megóvja az eredeti dokumentumokat is az utazás okozta, rájuk leselkedő veszélyektől. Az apátsági íróműhely három munkatársa kora gótikus oklevélírással másolta le az egyes dokumentumokat, élükre a könyvfestészet hagyományaiból táplálkozó, díszes, vörös-kék tollrajzos, palmettás iniciálékat, továbbá vörös tintával írt címfeliratokat helyeztek, a darabokat római számokkal sorszámozták, sok esetben az eredeti okleveleken látott grafikus jegyeket (jelképes invokációkat, uralkodói monogramokat, pápai rotákat és Bene valete-ket, aláírást megelőző kereszteket stb.) is igyekeztek utánozni.

Amellett, hogy a kódex az Árpád-kori magyarországi írás- és írásbeliségtörténet egyedülálló emléke, a könyvtörténetben is jelentős rangot vívott ki magának: azon kisszámú Magyarországon született kéziratok egyike, melyek összeállításuktól fogva csak alkalmilag hagyták el létrejöttük és későbbi használatuk színhelyét. Meggyőző bizonyítéka egyszersmind a középkor első felében a monostorban működő íróműhely (scriptorium) létezésének, valamint alkalmazottai felkészültségének, ismereteinek és intenzív tevékenységének. A kódex tartalma szűkebb értelemben az oklevéltan és a kodikológia tárgykörébe esik, tágabb értelemben azonban az irodalom- és művelődéstörténet kutatói számára is fontos forrás. Az Árpád-kor művészetét bemutató nevezetes kiállítások állandó darabjaként tartják számon, egyes oldalainak jobb-rosszabb hasonmása történeti, irodalom-, egyház- és művelődéstörténeti összefoglalások és szintézisek állandó képmelléklete. Jelen esetben első ízben lát napvilágot a Makovecz Campus Alapítvány és a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár együttműködésében a teljes facsimile-kiadás, amelynek elsődleges célja, hogy gondoskodjon a kutatók számára a könnyebb hozzáférhetőségről, a képi megsokszorozással azonban annak távlati fennmaradásához is hozzájárul, szolgálja a magyar múlt kiemelkedő emlékeként Magyarország hírnevét, és hirdeti annak gazdag középkori kultúráját. A hasonmás kiadványt hamarosan követi a szövegek korszerű tudományos kiadását tartalmazó kísérőkötet.

Két világháború közötti magyar vallásbölcseletek. A 2023 szeptemberében a Makovecz Campus Alapítvány által szervezett konferencia előadásanyaga.

Szerkesztette: JANI ANNA – VERES ILDIKÓ (Bibliotheca Collegii Professorum Hungarorum, Classis Philosophica). Piliscsaba 2024., ISBN: 9786158256612)

A tanulmánykötet a 2023. szeptember 21-én és 22-én a Makovecz Campus Alapítvány Collegium Professorum Hungarorum intézetében Varga-Jani Anna és Veres Ildikó által megszervezett konferencia előadásait tartalmazza. A kötet tartalmilag és tematikailag is követi a konferencia beosztását, amely a XX. századi magyar katolikus és protestáns bölcselet, a keresztény politikai gondolkodás és Brandenstein Béla vallásfilozófiájának különböző megközelítéseit szerepelteti három részre tagolódva: 1) Keresztény bölcselet és életvilág, 2) Vallásbölcseleti perspektívák és keresztény szocialitás, valamint egy német nyelvű előadásszövegeket tartalmazó részben, 3) Bela von Brandenstein in deutschsprachigen Rezeption címen. A kötet jelentősége, hogy magyar és német nyelven nyújt betekintést a kor pezsgő szellemi életébe; rámutat az első világháborút követő időszak tudományos, gazdasági és szociális lehetőségeire, olyan szellemi és szociális kezdeményezésekre, amelyek a II. világháborút követően elenyésztek vagy elfojtásra kerültek. Egyéni sorsokba nyerhetünk betekintést egy-egy tanulmányon keresztül, kényszerből fakadó nemzetközi karrierépítéseknek lehetünk szemtanúi, eszmetörténeti összefüggéseket láthatunk új megvilágításban.

A kötet tanulmányainak szerzői: Dienes Dénes, Markus Enders, Frenyó Zoltán, Gájer László, Jani Anna, Mezei Balázs Mihály, Molnár Márton, Radványi Béla, Sárai Szabó Katalin, Turbucz Péter, Veres Ildikó, Boris Wandruszka.

Erős Katalin Renáta SSND: Búcsúk és búcsúlevelek a középkori Magyarországon.

(Bibliotheca Collegii Professorum Hungarorum, Classis Philosophica). Piliscsaba 2024., ISBN: 9786150212067

„A középkori nyugati egyház egyik legnépszerűbb egyházi kiváltsága a búcsú volt, mely az üdvösség könnyebb elérésének ígéretét hordozta, s ami lényegében az örök boldogság elnyeréséhez szükséges vezeklés mérséklését jelentette.” Így összegzi a szerző választott vizsgálati témáját könyve első mondatában, s valóban, aligha is lehetne tömörebben összefoglalni a búcsú fogalmát és jelentőségét. Noha a búcsúkkal kapcsolatban a középkor végén német területeken elkövetett visszaélések váltották ki a lutheri reformációt, aminek következtében a jelenség maga is a későbbiekben rendkívül elítélő értelmezést nyert a közbeszédben, valójában egy, a középkori ember számára kiemelkedően fontos és megnyugtató kiváltságról volt szó. A búcsú elnyerése a lélek túlvilági boldogulásának biztosítását célozta, ami évszázadokon keresztül arra ösztönzött keresztény híveket, hogy fáradságot és költséget ne kíméljenek, búcsúnyerésre fordított gyakorlataik szelídítették az emberi viselkedést, a költségráfordításaik pedig támogatták a művészeti emlékek megszületését és karbantartását, adott esetben pedig segélyt és gyógyírt nyújtottak bajbajutottaknak. A búcsúlevelek nyelvi formuláriuma gyorsan megszilárdult, ez idézte elő, hogy a történetkutatás sokáig közömbösen ment el mellettük, s csak újabban fordult feldolgozásuk és kiaknázásuk felé a nemzetközi tudományos figyelem. Ezzel egy rendkívül gazdag forrásterület tárult a történetkutatók szeme elé, amely a tudományos vizsgálatok számára új ismereteket biztosított mind az eszme- és egyháztörténet, mind pedig a politika- és társadalomtörténet területén. Erős Katalin Renáta nővér könyve elsőként rendszerezte a középkori Magyarországról korunkra maradt forrásanyagot, és vont le belőle alapvető következtetéseket. Ezzel egyszersmind a nemzetközi kutatás korszerű áramlataihoz csatlakozott, hazai viszonylatban pedig a széles értelemben vett egyháztörténet nélkülözhetetlen kézikönyvét alkotta meg. Amellett, hogy munkájában világosan összefoglalja a búcsúteológia kialakulásának folyamatát és gondolati hátterét, a kötet a megszentelt helyek meglátogatásával elnyerhető búcsúkat foglalja áttekinthető rendszerbe, a halálos ágyon vagy halálveszély esetén elnyerhető teljes búcsú magyarországi megjelenését és elterjedését egy további kötet fogja bemutatni. A munka közel háromszáz oldala a vizsgálati eredmények bemutatása, amihez a felhasznált források jegyzékét követően közel száz oldalra terjedő oklevéltár gyűjti csokorba a búcsúlevelek jellemző típusait, és közli ezek teljes latin nyelvű szövegét rövid magyar összefoglalóval. A kötet használatát részletes bibliográfia, személy- és helynévmutató, továbbá áttekinthető világos térképek segítik. A képblokkban az olvasó benyomást szerezhet a búcsúlevelek gazdag képi világáról, nem egy esetben eddig közöletlen dokumentumok bemutatásával. Közel tizenöt oldalon a külföldi érdeklődő angol nyelvű összefoglalót olvashat a legfontosabb eredményekről.

Imre Takács: The Arrival of French Gothic in Hungary.

Translated by ALAN CAMPBELL (Bibliotheca Collegii Professorum Hungarorum, Classis Philosophica). Piliscsaba 2024. ISBN: 978-615-02-0250-1

Negyven évvel ezelőtt Marosi Ernő művészettörténeti szintézist publikált a XII. század végén Magyarországon megjelenő váratlan gótikus művészeti jelenségekről. Azok az évtizedek – a 12. század utolsó negyede és a 13. század eleje –, amelyek a gótika diadalát hozták Európa nyugati felében, e könyv kronológiai keretét is adják. Ezt a különösen érdekes időszakot a szerző tágabb anyagi és kronológiai kontextusban vizsgálja újra. Azt a nagyon sajátos megközelítést alkalmazza, hogy egy új művészeti irányzat létrejöttére koncentrál, egyetlen szálat kiragadva a kor gazdag kulturális szövevényéből. Ez hasonlít ahhoz, amit legújabban a korszak történeti ügyeiről találóan írtak: „…amit a XII-XIII. századi francia-magyar kapcsolatokról tudunk, részleteiben olyan lehet, mint egy mozaik nehezen összeilleszthető darabkái; a mozaikok mégis lenyűgöző változatossággal és különleges részletekkel rendelkeznek, így a Magyar Királyság és a francia földek közötti kapcsolatokról szóló beszámoló felülmúlja a más országokkal való kapcsolatokról szerzett ismereteinket.” (Bácsatyai Dániel)

Takács Imre az ELTE BTK középkori művészettörténet professzora, a Budapesti Iparművészeti Múzeum volt főigazgatója. Fő kutatási területe a 13-14. századi magyar művészet nemzetközi hátterével. Korábbi publikációi között szerepel többek között: Die Erneuerung der Abteikirche von Pannonhalma im 13. Jahrhundert (1996); The French Connection. A Courtenay családról és Villard de Honnecourtról (2006); L’art de la cour royale à la fin de l’époque angevine (2006); Az Árpád-dinasztia királyi pecsétjei (2012); Gertrúd királyné sírja (2015); Az esztergomi Porta speciosa (2022). Munkái között szerepel egy sor nagyszabású kiállítás megszervezése: Pannonia regia (Budapest 1994); Mons Sacer (Pannonhalma 1996); Paradisum plantavit (Pannonhalma 2001); Sigismundus rex et imperator (Budapest-Luxemburg 2006); Szent Márton és Pannonia (Pannonhalma 2016).

Angol nyelvű ismertető: https://jekely.blogspot.com/2024/12/review-of-imre-takacs-book-on-arrival.html

Forty years ago, Ernő Marosi published an art historical synthesis on the unexpected Gothic artistic phenomena that appeared in Hungary at the end of the twelfth century. The decades – the last quarter of the 12th century and the beginning of the 13th century – that brought the triumph of Gothic in the western half of Europe also provide the chronological framework for this book. It is this particularly interesting period that the author re-examines in a broader context of material and chronology. He will take the very particular approach of concentrating on the establishment of a new artistic movement, picking out a single thread from the rich cultural tapestry of the time. This is similar to what has most recently been aptly written about the historical affairs of the period: “…what we know about Franco-Hungarian relations of the twelfth and thirteenth centuries may in their details seem like pieces of a mosaic that are difficult to fit together; the mosaics nonetheless have fascinating variety and special details, so that the account of the contacts between the Kingdom of Hungary and French lands surpasses our knowledge of relations with other countries.” (Dániel Bácsatyai)

Imre Takács is professor of medieval art history at ELTE University, Budapest, former general director of Budapest Museum of Applied Arts. His principal research focus is the 13–14th centuries Hungarian art with its international background. His previous publications include: Die Erneuerung der Abteikirche von Pannonhalma im 13. Jahrhundert (1996); The French Connection. On the Courtenay Family and Villard de Honnecourt (2006); L’art de la cour royale à la fin de l’époque angevine (2006); Royal Seals of the Árpád Dynasty (2012); The tomb of Queen Gertrude (2015); The Porta spesiosa of Esztergom (2022). His works include organisation of a series of major exhibitions: Pannonia regia (Budapest 1994); Mons Sacer (Pannonhalma 1996); Paradisum plantavit (Pannonhalma 2001); Sigismundus rex et imperator (Budapest-Luxemburg 2006); Saint Martin and Pannonia (Pannonhalma 2016).

Description in English: https://jekely.blogspot.com/2024/12/review-of-imre-takacs-book-on-arrival.html

Jani Anna: Utak a vallás fenomenológiájában: Adolf Reinach, Max Scheler,  Martin Heidegger, Edith Stein.

(Bibliotheca Collegii Professorum Hungarorum, Classis Philosophica). Piliscsaba 2024. ISBN: 978-615-02-0843-5

Az Utak a vallás fenomenológiájában a vallásról való filozófiai gondolkodás egy-egy megközelítésére kíván rámutatni a XX. századi fenomenológiai tradíció azon keretei között, amelyben a fenomenológiai gondolkodást már tágabb filozófiai irányzatként értelmezik, ugyanakkor megfogalmazódik egy közös módszertanra vonatkozó igény. Felvetődik tehát a kérdés, tekinthető-e a vallási tapasztalatra irányuló reflexió egyben módszertani reflexióként is, vagy e reflexiók az egyes gondolkodóknál a módszertani kérdésfelvetéstől függetlenül járják be a fenomenológiai gondolkodás különböző útjait. A kötet az 1910-es és 1930-as évek kortárs gondolkodói hagyományában Martin Heideggeren, Edith Steinen, Max Scheleren és Adolf Reinachon keresztül a fenti kérdéseket és problémákat járja körül.

Jani Anna 2022 óta a Makovecz Campus Alapítvány kutatója. Kutatási területe a XX. századi német és francia fenomenológia és hermeneutika története. Eddig megjelent monográfiái a német nyelvű Edith Steins Denkweg von der Phänomenologie zur Seinsphilosophie (Königshausen & Neumann 2015), valamint az angol nyelvű The Ontological Roots of Phenomenology. Rethinking the History of Phenomenology and Its Religious Turn (Lexington 2022). Jelen kötete, amellett, hogy átfogó képet kíván nyújtani az eddigi kutatási eredményeiről, a XX. századi fenomenológiai-hermeneutikai gondolkodás vallási recepcióját szeretné magyar nyelven hozzáférhetőbbé tenni.

Andreae II regis Hungariae decretum anni 1222 bulla aurea roboratum. The Golden Bull of King Andrew II of Hungary. Critical Text and Studies.

Edited by DÁNIEL BÁCSATYAI, GYULA MAYER, GYÖRGY RÁCZ and KORNÉL SZOVÁK. (Bibliotheca Collegii Professorum Hungarorum, Classis Philosophica). Piliscsaba – Budapest 2024. ISBN: 978-615-01-9945-0

2022-ben ünnepelte Magyarország az Aranybulla néven ismert dokumentum kibocsátásának 800. évfordulóját. A jeles alkalom előtt a magyar tudományosság számos formában tisztelgett: konferenciák szerveződtek, tudományos ismeretterjesztő előadások hangzottak el, televíziós és rádióműsorok készültek és kötetek láttak napvilágot, melyek részint a dokumentumot magát, részint a kibocsátó király uralkodását tárgyalták. Ezen könyvek egyike egy magyar nyelvű tanulmánykötet volt, amely a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Moravcsik Gyula Intézete és a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára együttműködésében született meg. A kötet magában foglalta azon 13. századi királyi dekrétumok kritikai szövegkiadását és magyar fordítását, melyek a közbeszédben tágabb értelemben Aranybulla nevet kaptak: az 1222. évi szerviensi és egyházi Aranybullákét, a szerviensi Aranybula 1231. évi megújításáét, továbbá a szerviensek kiváltságait megváltozott szövegben megerősítő 1267. évi királyi dekrétumét. A kötet második része tíz terjedelmes tudományos írást tartalmazott. A tanulmányok szerzői a magyar középkor kutatói, akik számos szempontból világították meg a nevezetes dokumentum tartalmát, nemzetközi összefüggéseit valamint kibocsátásának körülményeit. A magyar nyelvű gyűjteményt színes képblokk zárta, amely az Aranybulla szövegét ránk hagyományozó középkori kéziratokat és az aranypecséteket veszi számba. Jelen kötet az évforduló előtt tisztelgő magyar nyelvű munka angol nyelvű átdolgozása, mely a Makovecz Campus Alapítvány gondozásában és a fentebb megnevezett intézmények együttműködésében látott most napvilágot. A kiadvány nem pusztán fordítás, benne csekély mértékben ugyan, de bővült a tanulmányírók köre és a történeti tanulmányok száma, az alkotók színes térképeken mutatták be a világot, mely a királyi dekrétum kibocsátásának keretéül szolgált, és az előzményhez képest további nagy felbontású képek is kerültek a könyvbe az Aranybulla szövegét őrző középkori kéziratokról. Az angol nyelvű kötet részletes bibliográfiával és mutatóval egészült ki. A kötethez Maróth Miklós akadémikus írt ajánlást, a könyvet a Pytheas Kiadó és Könyvmanufaktúra gondozta.

Bakóc Tamás emlékezete. Tanulmányok halálának 500. évfordulójára.

Szerkesztette C. TÓTH NORBERT és NEUMANN TIBOR. (Bibliotheca Collegii Professorum Hungarorum, Classis Philosophica). Piliscsaba 2024. ISBN: 978-615-01-9939-9

1521. június 16-án meghalt Bakóc Tamás, a magyar középkor talán legnagyobb pályát befutó esztergomi érseke, aki kerékgyártó jobbágy fiaként látta meg a napvilágot a szatmári Erdőd mezővárosban, és az Anyaszentegyház bíborosaként kevésen múlott 1513-ban, hogy Szent Péter utódává válasszák. Az érsek halálának 500. évfordulója adott alkalmat arra, hogy a magyar történetkutatás számot adjon azokról az új eredményekről, melyek Bakóc Tamásról és koráról az utóbbi évtizedek tudományos kutatómunkája révén születtek. A Szent István Tudományos Akadémia kezdeményezésére Bakóc Tamás érseki székhelyén, Esztergomban került sor arra a tudományos konferenciára, amelynek tanulmánnyá formált előadásait jelen kötetben veheti kézbe az olvasó. Az írások szerzői a magyar középkorkutatás legjobbjai, közülük nem egy a Katolikus Egyetem oktatója vagy volt hallgatója. Az előadások különböző nézőpontokból tárgyalták Bakóc személyiségének vonásait, az eredményeknek köszönhetően új kép bontakozott ki a nagy esztergomi főpap életéről és tevékenységéről. A tanulmánykötet összesen tíz tudományos írást tartalmaz, melyek Bakóc Tamás családi hátterét és címerét, politikai és főpapi pályafutását, művészeti reprezentációját, egyházkormányzati tevékenységét, levélírói készségeit és földesúri gazdálkodását tárgyalják. A kötet tartalmát számos színes és fekete-fehér kép illusztrálja.

A kötetről írt olasz nyelvű recenzió:
https://ojs.ppke.hu/verbum/issue/view/279
https://ojs.ppke.hu/verbum/article/view/1322/1343
https://ojs.ppke.hu/verbum/article/view/1322/1344

Előkészületben:

Az Újkori Magyarország településatlasza

A készülőben lévő szelvényezett atlasz az újkori Magyarország településhálózatát mutatja be. A kiadvány fő célja a török kor utáni magyarországi és magyarok lakta településhálózat bemutatása, a középkori állapothoz képest bekövetkezett változások tematikus elkülönítése. Az 1527 és 1832 közötti időszakot felölelő térképkiadvány szerkesztési elveiben a 2022-ben megjelent, a középkori magyar településhálózatot bemutató A középkori Magyarország településatlasza című kiadványt követi. A készülő térképmű fontos célja a Kárpát-medence magyar etnikai összehúzódásának bemutatása a középkori, jórészt magyar etnikumú települések idegenné (szlávvá, románná, németté) válása, illetve szórványosan már a XIII. századtól adatolható Csángóföld magyar, román és német településeinek ábrázolása. A kötet a középkori településszerkezet megváltozásának és a mai állapotába való átalakulásának folyamatát fogja megjeleníteni: végleges településpusztulásokat, település-felújulásokat, magyartól eltérő népesség betelepítése és betelepülése általi település-felújulásokat. Az atlasz nem csak a Magyar Királyság államterületét ábrázolja, hanem a magyarok lakta területek újkori településeit is. A tervek szerint az atlasz digitális változata online is elérhető lesz.

Püspöklexikon (1458–1526)

A magyar történelem egyik leggyászosabb eseményéhez, az 1526-os mohácsi kataklizma félévezredes évfordulójához közeledve több, a vesztes csata előzményeinek, lefolyásának, következményeinek feltárását célzó kutatási program vette kezdetét. Egyebek mellett – politika-, had-, irodalom- és diplomáciatörténeti, régészeti, valamint geográfiai nézőpontból vizsgálták-vizsgálják a szakemberek az eseményt. Mindezidáig azonban egyáltalán nem kapott szerepet az egyháztörténeti megközelítés, amely pedig szintén releváns, hiszen köztudott, hogy 1526. augusztus 29-én a magyar egyházi csapatok mellett a szentszéki segélypénzekből fizetett zsoldosok is harcoltak, továbbá az országért a magyar főpapi kar közel fele, köztük a keresztény sereg egyik fővezére, Tomori Pál kalocsai, Szalkai László esztergomi érsek, Palinai György boszniai, Csaholyi Ferenc csanádi, Paksi Balázs győri, Csulai Móré Fülöp pécsi és Perényi Ferenc váradi püspök életét áldozta. Éppen ezért időszerűnek látszik egy olyan kézikönyv elkészítése, amely – egyúttal illeszkedve a nyugateurópai trendekhez – éppen e fontos, de meglehetősen mostohán kezelt területen kívánja az ismereteket gyarapítani és mind a szakemberek, mind pedig az érdeklődő nagyközönség számára közreadni.
A készülő kötet a Magyar Királyság főpapjai a késő középkorban (1458–1526). Életrajzi lexikon (röviden: Püspöklexikon) címet viseli, amelyben térképek, színes illusztrációk, személy- és helynévmutató, valamint forrás- és irodalomjegyzék könnyítik meg az ismeretanyag befogadását.
A kötet hiánypótlónak tekinthető, ugyanis a korszak köz- és egyháztörténetében eligazodást nyújtó, modern szemléletű kézikönyvek száma meglehetősen csekély, jóllehet rendkívül nagy szükség lenne ezekre. A magyar és külhoni kutatói gárda munkáját Fedeles Tamás a Collegium Professorum Hungarorum kutató professzora koordinálja és szervezi, a készülő kötet társszerkesztője pedig C. Tóth Norbert a Collegium Professorum Hungarorum kutatója.

Egyéb tevékenység:

Gerster Béla hagyatéki iratainak gondozása

Gerster Béla (1850–1923) építészmérnök hagyatékának egy része 2023 decemberében került Piliscsabára az Alapítvány Collegium Professorum Hungarorum intézetének gondozásába. A nagyrészt iratokból álló hagyaték számba vétele és katalogizálása már megtörtént, jelenleg annak digitalizálása zajlik.
A hagyaték, több száz oldal papíralapú, magyar, német és francia nyelvű személyes (pl. anyakönyvi kivonatok, oklevelek, naplók, levelek) és általános dokumentumokból (pl. térképek, feljegyzések, fotók) áll, amelyek az 1880-as évektől az 1920-as évek elejéig terjedő időszakból valóak.
A gyűjtemény több tudományterület – többek között az újkori magyar történelem, a helytörténet, a genealógia, a balkanológia, a vasút-, vízügy- és építészettörténet – számára is kutatási anyagként szolgálhat.


Gerster Béla munkássága
Gerster Béla 1850-ben a felvidéki Kassán született, svájci eredetű német iparoscsaládban. Kassán folytatta alsó- és középiskolai tanulmányait, a műegyetemet Bécsben végezte. Pályáját is ott kezdte városi mérnökként. Később Pestre került, majd a Ferenc József-csatorna építésének főmérnöke lett. Ezen munkálatok során figyelt fel rá Türr István egykori honvéd tábornok, akinek társaságában 1876-ban részt vett a Panama-csatorna nyomvonalát kijelölő expedíció munkájában. Az itt végzett kitűnő munkája alapján kérték fel élete fő művének a kivitelezésére. 1881-ben ugyanis Türr István megszerezte a görög kormány engedélyét, hogy folytassa a görögországi Korinthoszi-földszoros átvágásának elakadt munkálatait és a tervek elkészítésével Gerster Bélát bízta meg. Később a csatornaépítő vállalat főmérnökeként a munkálatokat is Gerster vezette. A nagyrészt francia pénzből elkészült csatornát 1893. augusztus 6-án I. György görög király és felesége, Olga királyné – Ferenc József magyar király jelenlétében – avatta fel. A mesterséges vízi utat 1893. október 28-án helyezték forgalomba. Az építési munkákról Gerster Béla A korinthusi földszoros és átmetszése című magyar és francia nyelvű könyvében számolt be.
Gerster Béla idehaza részt vett Türr István nagyszabású vízgazdálkodási terveinek kidolgozásában, majd a lázas vasútépítés időszakában tizenhárom hazai – többek között a Kassa-Tornai – vasútvonal tervezését és megépítését irányította. 1919-ben pedig a Duna–Tisza-csatorna építési munkáit vezette. Halála után 1923-ban a Kerepesi-temetőben édesapja, Gerster Miklós 1848-as honvéd hadnagy mellett helyezték örök nyugalomra. (Radványi Béla)

Brandenstein Béla levelezésének digitalizálása, feldolgozása

Brandenstein Béla (1901-1989) életművének a feldolgozása, műveinek újrakiadása, olyan fontos, előttünk álló feladat, melynek történeti, vallásbölcseleti, vallásfenomenológiai vonatkozásai is vannak. Brandenstein Béla szakmai életútja igen figyelemreméltó: már fiatalon, 1927-ben egyetemi magántanárrá nevezték ki, majd 1934-ben Pauler Ákos halála után nyilvános rendes tanári kinevezést kapott és a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Filozófia Tanszékének vezetőjévé választották. Mindemellett a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Bizottságának elnöki és a Filozófiai Szemle főszerkesztői posztját is betöltötte. A második világháború végén külföldre emigrált. Előadásokat tartott Innsbruckban, Bregenzben, majd 1949-től nyugdíjba vonulásáig a saarbrückeni egyetem rendes tanára volt. Filozófiájának meghatározó eleme a keresztény humanizmus, az ember személyes szellemi és testi mivoltának harmonikus együtthatása. Brandenstein Béla kéziratainak egy része, mintegy 230 levél (köztük szakmai, idegen nyelvű levelezés), valamint egy 60 oldalas „Grundfragen der Philosophie” című gépirat a Makovecz Campus Alapítvány gondozásában van. Az iratok már digitalizált formában kutathatóak a CPH Intézetében.

Brandenstein Béla fontosabb, megjelent munkái:

Művészetfilozófia (Budapest, 1930)
Kierkegaard (Budapest, 1934)
Bölcseleti alapvetés (Budapest, 1935, 1944)
Az ember a mindenségben (I-III, Budapest, 1936-1937)
Etika (Budapest, 1938)
A lét forrásai (Budapest, 1940)
A filozófia mai hivatásáról (Budapest, 1942)
Das Bild des Menschen und die Idee des Humanismus (Bregenz, 1948)
A művelődés válsága (Köln, 1952)
Művészet és élet (Köln-Detroit-Bécs, 1969)
Sein Welt-Mensch (tanulmányok, München, 1983)
Der Mensch vor Gott (tanulmányok, München, 1984).